Ine van Horen: Blaha-Walk

Mit akarunk meglátni a nagyvárosokban?
Hogyan kéne névtelenül elfogadnunk az építészetet, és hogyan tudunk viszonyulni hozzá?
Hogyan válhat a kamera jelenléte kellemes katalizátorrá a környezettel való érintkezésben?

Az egész egy 2018. június 5-én készített képpel kezdődött, amikor sikerült lencsevégre kapnom a Blaha Lujza téri áruházépület nyitott szerkezetét.
Időnként újra és újra meglátogattam az épületet, egyre közelebb merészkedtem a rejtett sarkokhoz és a téglákhoz. Az építészetet és a környező területet szem előtt tartó képzőművészi pozícióm arra késztetett, hogy ezt a helyet válasszam sétám helyszínéül. A sétának a Blaha-Walk címet adtam.

Öt órát fogok itt eltölteni: fejest ugrok a váratlan helyzetekbe, keresem az ismeretlen emberekkel való találkozások lehetőségét, megpróbálom eladni a képemiet a Sparnak, szeretnék meglátogatni egy itt lakót az otthonában, és beszélgetni vele a környéken tett sétáiról, vagy éppen egyhelyben ülök egy órán keresztül, hogy szöveget írjak erről a pillanatról…

Ezekre a kisebb beavatkozásokra Budapest legnagyobb kereszteződésében kerül sor, ahol minden nap megannyi anonim szem és szív halad át. A válaszokat minden bizonnyal megkérdőjelezik, a kérdéseket pedig megválaszolják.

Ine Van Horen belga pályakezdő művész. Budapest iránti érdeklődése kéz a kézben jár a Gent Kask Művészeti Iskola Autonóm Tervezés szakán folytatott tanulmányaival. A kurzust a széles körű megközelítés és a különféle médiumok iránti érdeklődés miatt választotta. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán folytatott nyolchónapos csereprogramja jó alkalmat adott arra, hogy alaposabban elmélyedjen a terepmunkában, és a várost használja keretként az intézményesített, zárt épületeken kívüli alkotáshoz. Mivel a pandémia miatt repülőjáratát törölték, a hazautazás helyett az ittmaradás maradt az egyetlen választása, ami azonban új lehetőségeket is teremtett – az elmúlt három év összefoglalására és a megfigyelések folytatására.

Munkamódszerének részét alkotja a különböző médiumok keresése és az elmondatlan történetek felfedése. Digitális fényképeken rögzíti a város nyelvét, a foltokat a falakon, szövegeket, kimondott szavakat, vagy olykor mozgást és táncot, fényképezőgéppel vagy anélkül. Mivel képtelen kizárólag egy médiumot kiválasztani, gyakran váratlan helyzetekbe kerül, amelyekben az adott pillanat hatása alatt improvizál.