„Egy üzlethelyiségben öt napon keresztül – hétfőtől péntekig – részmunkaidőben táncolok. Ebben a boltban nincs semmi, amit meg lehetne venni. A napi négy órányi tánc látványosság, spektákulum, egyfajta szolgáltatás.” (Vass Imre)
„Pozitívan nézve a karakter nélküli ember a rugalmas ember, aki minden formát, minden szerepet, minden funkciót képes magára venni. Ezt az alaktalanságot – illetve rugalmasságot – komoly gazdasági hatékonyság kíséri.” (Byung-Chual Han: A kiégés társadalma)
Egy amerikai tanulmány szerint a húsz legmegterhelőbb fizikai munka között a táncos az első. Az erőnlét, állóképesség, flexibilitás és a koordináció összindexe alapján a táncos nagyobb igénybevételnek van kitéve, mint az építőmunkás, tűzoltó, fúrótorony munkás vagy a fitness instruktor.
Egy performansz vagy előadás emellett nem kézzel fogható, akár egy kiló kenyér vagy egy felépített ház. De a létrejött művészeti produktum eredeti céljától függetlenül – legyen az szórakoztatás, figyelem felkeltés, vagy önmagáért való művészet – végül árúcikké válik, és részt vesz a termékek körforgásában.
Kinek hogyan és milyen mértékben térül meg a táncos izommunkája? A társadalmi hasznosság szükséges vagy elégséges feltétele a kreatív energiák aprópénzre váltásának, a termék piacon való jelenlétnek? Ezeket a kérdéseket vizsgálja Vass Imre új performansza.
Előadó és koncepció: VASS Imre
Látvány: MOLNÁR Anna
Időpont: 2020. szeptember 28. – október 2., naponta 10:00-14:00
Helyszín: 1052 Budapest, Károly krt. 10.
Külön köszönet a helyszín biztosításáért: Manufactory Kft.