Az otthonom és a próbatermem közötti egyórás bicikli utat az elmúlt három hónapban minden nap megtettem, oda-vissza. Legtöbbször a teljesen üres város budai oldalán haladtam és hamar kialakult egy olyan útvonal, ahol a legminimálisabb az emberi jelenlét és az autóforgalom. A kiüresedett város eddig ismeretlen tereit, hangulatait ismertem meg. Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne egy ‘közönség’ nélküli utcazenész látványa, aki látszólag csak önmagának zenél, ám valójában egy nagyobb ‘léleknek’, a városnak muzsikál.
Ezzel a gondolattal rezonál gyerekkori kedvenc mesekönyvem, a “Pimpalin köpenye”, melyben egy ex-zenebohóc napi rutinja, hogy reggel kimegy a városból a természetbe, egyenként előszedi köpenyéből a hangszereit, a különféle időjáráshoz más-más hangulatban muzsikál, közönsége pedig a különféle erdei állatok. Miután minden hangszeren végigment, elpakolja őket köpenyébe és hazamegy, a mese itt véget ér.
Az 5 órás séta alkalmával 5 alkalommal húsz perces “mini koncertet” adok. A helyszíneket az alapján választottam meg, amilyen támpontok elsőre beugranak, ha csukott szemmel végig járom az útvonalat gondolatban.
Budapesten élek, többféle zenei formációban dolgozom, mint dobos és brácsás. Az elmúlt 10 évben főleg szabad improvizációval és különféle experimentális és egyéb határműfajokkal foglalkozom, nem jellemző, hogy műfajilag meg lehet határozni a munkáimat, de erősen táplálkozik különféle népzenékből, kortárs elektronikus zenéből, jazzből. Ezen kívül készítek zenét kortárstánc darabokhoz, esetenként szerepelek is bennük. Gyerekként 3 húros népi brácsán kezdtem, erdélyi és magyarországi zenészektől tanultam, később a jazz-dob felé fordultam, Geröly Tamást mai napig mesteremnek tekintem. Kulturális antropológiát hallgattam az ELTÉ-n. Dobosként és előadóként a műfajokon és formán átívelő szabad zene érdekel a leginkább, amely kizárólag az adott szituációból táplálkozik. Ezenkívül érdekel a különböző improvizációs technikák és formák találkozása, melyek a népzenékben és a jazzben különféleképpen megjelennek.