2026. szeptember 3. //
Az Unreal State c. előadás kísérőprogramja // angol nyelvű lecture és beszélgetés
Egy sor tanulság, amelyet Baudrillardtól, Landtől, Yarvintől és Huitól merítettem a jelenről való gondolkodáshoz
Az Unreal State szerzője és rendezője, Marcos Krivocapich argentin író, bábművész és multimédia művész. A Buenos Aires-i Egyetem Filozófia és Irodalom Tanszékén nyelvészetet tanult. Munkáiban különböző formátumok és műfajok határmezsgyéjén kísérletezik, művészeti kutatása középpontjában a politikai szatíra és a kollektív intelligencia kreatív folyamatokban betöltött szerepe áll. Alkotásaiban igyekszik reflektálni arra a folyamatra, ahogyan az új kommunikációs technológiák, valamint az információ reprodukciójának és torzításának módszerei befolyásolják még a kérdésfeltevéseinket is.
A jel válsága és a művész reményteljes szerepe 2026-ban c. előadásában betekintést nyújt az Unreal State immerzív városi sétájának elméleti hátterébe, és felvet pár olyan kérdést, amelyek döntő szerepet játszottak a részvételi előadás formálódásában.
A McDonald’s gyorséttermek pultjai felett villódzó képernyők animált Big Mac-je talán a kép szublimációjának legszemléletesebb és legszebb példája. Megrendelem a képen látható hamburgert, de egy olyan hamburgert kapok, amely egyáltalán nem úgy néz ki, mint a képen. És még csak nem is kételkedem abban, hogy ez így kell működjön. Felkínálnak nekem egy bizonyos kinézetű terméket, és én többé-kevésbé a megjelenése által elcsábítva rendelem meg, de mire megérkezik hozzám, már tudom, hogy nem ugyanazt fogom kapni, mint amit a képen láttam. Ha el kell képzelnem egy Big Mac-et, akkor mi az első kép, ami felvillan a szemem előtt: az algoritmus generálta reklámokon keresztül a fejembe táplált tökéletes ábrázolás, vagy a gyorséttermi termelés anyagi körülményeinek szomorú terméke?
Bizonyos értelemben pontosan erről szól a jelnek a nyugati értékrendben megfigyelhető válsága.
Baudrillard szimulákrum- és szimuláció-koncepcióját némiképp önkényesen ötvözöm a hiperstíció gondolatával, a CCRU (Cybernetic Culture Research Unit) és Nick Land által kidolgozott Human Security System elmélettel és Curtis Yarvin politikai kritikájával, valamint Yuk Hui digitális objektumok ontológiájával, hogy ily módon megpróbáljak egyfajta magyarázatot találni arra, mit tesznek velünk a jelek, és milyen lehetőségeink vannak arra, hogy – az alternatív kulturális iparágak berkeiből – újrakapcsolódjunk a jelekkel.Hogyan tudnánk szabadon játszani velük? Hogyan tudnánk szétszedni, és mutánsokként újraalkotni őket? Hogyan szabadulhatnánk ki az egykor érinthetetlennek tűnő kategóriákból, pusztán a jel meghekkelésének öröméért – és egy kicsit azért is, hogy mindeközben önmagunkhoz is közelebb kerüljünk?
Időpont: 2026. szeptember 3. 18.30
Helyszín: Gólya tetőterasz, 1089 Budapest, Orczy út 46-48.
Nyelv: angol
A lecture és beszélgetés ingyenes program, de előzetes regisztráció szükséges
Regisztráció: ITT
Külön köszönet: Gólya