G.Z.: Mamától kaptam a hitem. Beíratott hittanra: épp időben, mert valakinek már szerettem volna eljátszani az áldozat szerepet. A mindenség ura tökéletesnek bizonyult: ettől fogva számonkértem Istent a szenvedésért. Azóta inkább szeretnék rájönni, hogy miben hiszek. Sokkal inkább érzem, mint értem. Az intellektus csak akkor és ott segít amikor megfigyelem a dolgokat és elmélyülök: ilyen az, ami létezik. A hitem az, mikor elmélkedem: biztosan intelligens az anyag, különben a gondolatok nem teremtenek, és az is biztos, a végtelen tér szeret. Képes rá, mert, ha nem tudna, akkor nem bizsereghet legbelül: nem logikus. Isten saját képmására teremtett: a DNS-ben található szénatomok egész életemben mindenről helyettem döntenek, amit nem értek, ezért ezt csak eltáncolni lehet. Szeretnék tér lenni a kvarkok közt, hullámként és részecskeként létezni egyszerre, úgy mozogni, ahogy minden mozog, hagyni, hogy valamilyen erős belső kép inspiráljon. Érteni és érezni is, milyen csodálatos, hogy van, ami van, mintsem inkább nincs.
M.Á.: Az elmúlt években a zene jelentését kerestem. Kompozícióimban, zenekaraimban, koncerteken, improvizációkban. Azt, hogy hogyan, és mit tudok kifejezni abból a világból, amelyben élek. Ami körülvesz. Hol vannak a zenei kifejezés lehetőségének határai. Olyasfajta absztrakt kifejezésmódot kutatok, ami Picasso, vagy Klee művészetét jellemzi. Vagy Gaudiét. Mik rejtőznek, mik rejtőzhetnek bizonyos formák, motívumok, struktúrák, karakterek, frazírok mélyén. És legfőképpen azt, hogy hogyan hat a zene érzékisége a hallgatóra. A hallgató érzékiségére. Ennek a keresésnek egy következő állomása, amikor a minket körülölelő térben, legyen most Budapest, a tánc válik a zenei érzékiség meghosszabbításává, kivetülésévé. És fordítva.
Időpont: 2024. szeptember 21. 19:00
Helyszín: 1136 Budapest Hollán Ernő utca 3. (Madal Kávézó előtt)
Időtartam: 50 perc
Nyelv: nincs
Ingyenes program.